Pezsgőgyárak Budafokon - Gyártörténet I.
Promontor/Budafok történetének szerves részét képezik a gyárak, amelyek részletes bemutatása komoly feladat lenne. Sorozatunkban ezért két olyan rész következik, amelyek visszautalnak a Magdolna Udvar időszaki helytörténeti kiállításaira. Elsőként a tavalyi évben bemutatott pezsgőgyárakról lesz szó. A kiállítás célja az volt, hogy rámutasson: számtalan kisebb-nagyobb pezsgőgyár működött a XIX–XX. század fordulóján Budafokon.
A pezsgőkészítés magyarországi története a reformkorra nyúlik vissza. Az 1850-es évektől kezdve nyíltak meg az első pezsgőkészítő gyárak Pesten, illetve Budán, amelyek általában francia mintára készítették a pezsgőt. A borkészítési hagyományokkal bíró Promontoron 1882-ben nyílt meg a Törley pezsgőgyár, amely úttörője lett a pezsgő széles körben való elterjedésének. Meg kell jegyezni, hogy Promontoron ekkor már nem volt jelentős szőlőtermelés a filoxérajárvány miatt, de rendelkezésre álltak a mészkőbe vájt pincék. Törley József és a francia Louis François pezsgőmester a Péter-Pál utcában kezdte meg működését. Termékük olyan népszerű volt, hogy hamarosan kinőtték a pincét. Az üzlettársak külön utakon folytatták, de mindketten az Anna utcában építették fel új gyárukat. Törley József házasságot kötött egy kereskedőcsalád tagjával, Sacelláry Irénnel, így vállalkozása ismertsége gyorsan növekedett. Törley élen járt a kornak megfelelő modern technikai vívmányok alkalmazásában: gőzgépek segítették a gyár termelését, illetve tehergépjárműveket alkalmazott a szállításhoz. A fagyasztásos seprőtlenítést sikeresen alkalmazta. Élen járt a reklámozásban: ennek emléke számos plakát és számolócédula, amelyek képzőművészeti szempontból is jelentősek. Louis François (magyarosan: François Lajos) a minőségi pezsgőgyártás atyja, aki nagy igyekezettel illeszkedett be új hazájába, különösen, ami Budafokot illeti. Felesége Neer Anna lett, üzlettársa pedig öccse, César François. François Lajos a polgárosodó Budafok civil kezdeményezéseinek résztvevője és a község bírója is volt. Mindkét gyáros utód nélkül hunyt el, és oldalági rokonok vitték tovább a gyárakat az államosításig.
A két „nagy” mellett számos kisebb gyár is nyílt Budafokon, felbuzdulva a pezsgőgyártás sikerességén. Olyan bornagykereskedők, mint a Palugyai vagy a Dietzl, az 1910-es években kezdték el a pezsgőkészítést. A Péter-Pál utca továbbra is vonzotta a pezsgőgyárakat: itt működött Éder Mihály (10-es szám), a Budapesti Kereskedelmi Rt- (4-es szám) és Nunn Károly (22-es szám) pezsgőgyára. Éder már 1893-ban, míg a másik két vállalkozás csak az 1910-es években indult be. Felvásárlások is történtek: Grass Dávid például Lorsy Lipót üzemét, míg François az Eberhardt pezsgőgyárat vette meg. A felvásárlások oka általában csőd miatt, vagy a konkurencia csökkentésének szándékával történt. Említést érdemel még az 1933-ban alapított Podámer Pezsgőgyár, amely az emigráló családtagok miatt az Egyesült Államokban folytatta a gyártást – mára sajnos ez a gyár megszűnt.
Az államosítás nyomán a pezsgőkészítés először a háttérbe szorult, a borkészítést pedig minőségi elégtelenség jellemezte. Napjainkban azonban visszaáll a minőség, és ebben a folyamatban Budafoknak ismét kiemelt szerep jut.
Gyönki Viktória
történész, muzeológus
